szülész nőgyógyász

 

Kedvencek( A kedvenceim).

Megérintenek és elgondolkodtatnak !


 A szó ereje !


Egy gyerek érzései, dühe arról, hogy elveszti  az anyját.
Fordítva is igaz,egy szülő érzéseit is jól kifejezi,ha a gyermeke elhagyja őt! 

Szabó T. Anna: Elhagy

Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli,
hajamat fésüli, elhagy.
Orrom az illatát issza, ölel:
„Soha nem hagylak el!” Elhagy.
Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”
Félek és fázom, és elhagy.
Este lefekszik az ágyra velem,
azután kioson és elhagy.
Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
csókol és dúdol és elhagy.
Cukorral tölti a két tenyerem,
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy.
Csukja az ajtót és hátra se néz,
nem vagyok senki, ha elhagy.
Várom, ahogy remegő kutya vár:
jön, ölel, símogat, elhagy.
Ő kell, mert nélküle élni halál,
felemel, melegít, elhagy.
Ketrec a karja, de ház az öle,
vágynék vissza, de elhagy.
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.

Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.

 I dreamed a dream (by S.B.) !

Te (is) én vagyok!– egy apa örökké tartó búcsúpillantása.


Vannak képek, amelyek örökre beleégnek az ember lelkébe. Ezekbe lehet aztán újra és újra belekapaszkodni, ezt az emléket idézheted fel akkor is, amikor az apád már nem lehet veled. És így, ezzel az örökké dédelgetett képpel biztosan tudhatod, hogy mindig veled marad. Veled is megtörténhet. 

Szia, Apu!

Tudom, nálad már nincs idő. Talán itt sem… és mégis az idő a legnagyobb gyógyító.

Eltelt két év, és már nem rándul (annyira) görcsbe a gyomrom, ha áthalad a villamos a 32-esek terén. Már nem szorul (annyira) ökölbe a kezem, ha meglátok egy szirénázó autót „transzplantációs vérszállítás” felirattal. Most is utálok kórházba menni, temetőbe szintén, na, de ki nem utálja ezeket? Eltelt két év, és már tudok arra a transzplantációs klinikán töltött időszakra is úgy gondolni néha, hogy az is egy kaland volt. Már nem az jut eszembe, hogy nincs többet apukám, mert ez egy masszív hülyeség. Veled kapcsolatban tanultam meg például, hogy tényleg nem kellenek fényképek. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy nem kell neki fotó rólam, hogy pontosan lássa maga előtt minden porcikámat, mert az minden részletében ott van a fejében... minden pillanatban. És tényleg. Nem kell minden nap látnom téged, hogy tudjam, velem vagy.

Van egy kép, amiről soha nem készült fotó, mégis itt van előttem olyan élesen mintha most látnám. Mert nem „csak” egy kép. Egy egész életnyi üzenet. Két éve, február 13-a óta nem láttalak. Előtte is jó hosszú ideig csak az intenzíven fekve, csövekkel meg gépekkel körbevéve, és már nem nagyon voltál itt, pihentél. De pár nappal február 13-a előtt, épp én ültem bent nálad, anyu is kiment pár percre, belém égett egy kép egy életre. Mert akkor felébredtél, kinyitottad a szemed. És én azt mondtam, hogy: „szia, Apu!". És mosolyogtam. Te rám néztél, és olyan nagyon „apusan" visszamosolyogtál. Az egész pár másodperc volt csak. Kinyitottad a szemed, megláttál, mosolyogtál... és visszacsuktad.

És ott, akkor, abban minden benne volt az elkövetkező 30-40-50 évre – amennyi adatik. Abban a pillanatban, abban a mosolyban ott volt, hogy köszönöd.

És hogy nagyon büszke vagy, bár mondani nem szoktad, mert nem vagy a szavak embere, de mindig büszke voltál, és mindig büszke leszel rám. Hogy bármi gond van, bármi jó történik, bármit csinálok, legyek benne biztos, hogy figyelsz, és mondod a szokásos véleményed, és én azt mindig hallani fogom belülről. És mindig úgy csináljam ezután is, ahogy eddig, csakis szívből, őszintén, tisztességgel, mert így tanultam tőled. Meg irtó nagy kitartással. Esetleg néha kicsit kevesebb makacssággal. De akár lehetek makacs is, mert így szeretsz. Mondta a szemed, hogy ne sírjak, mert nem maradok egyedül. Miattad se, meg azok miatt se, akik mindig itt lesznek mellettem, mert szeretnek. Nem helyetted. Melletted. Azt is mondta a szemed, hogy én vagyok a legszebb, legokosabb lányod. Meg persze a húgaim, de ők most épp nincsenek bent. Egyébként pedig vigyázzak rájuk. Anyu úgyis vigyáz magára, ne én legyek a családfő, az mindig te leszel. Azt is mondta a szemed, hogy ne haragudjak rád, te nem feladod, olyat mi sose szoktunk, csak tudod, hogy ez így most jobb lesz, de nagyon szeretsz.

És én ezt mind viszem magammal, és a szemed, a mosolyod, az a pár másodperc elég volt, hogy már én is tudjam: nem kellenek fotók, állandó fizikai jelenlét. Persze a fél karomat – jó, nem a felét, az egészet vagy mindkettőt – adnám, csak hadd lássalak, halljalak újra tíz percre, de igazából így is oké. Te (is) én vagyok. A szemed, az utolsó mosolyod a szememben. Egy életnyi üzenettel.

Szeretlek Apukám !





Szolnok

Nőgyógyász, Szülész és Ultrahang Magánrendelő
5000 Szolnok, Szapáry u. 31.
Rendelési idő: Szerda: 16-19 óráig

Bejelentkezés: +36 70 342-2113


Rendelés

Nőgyógyász, Szülész és Ultrahang Magánrendelő
5000 Szolnok, Szapáry u. 31.
Rendelési idő: Szerda: 16-19 óráig

Bejelentkezés: +36 70 342-2113